Tolnai Blanka 3 hónapra utazott Curacao szigetére az Európai Szolidaritási Testület önkéntes programjával. A hét végén véget ér a projektje, így az utolsó hétre megírta nekünk élményei:
„Curacao szigetén töltött idő alatt egy katolikus iskola negyedik osztályában végzünk önkéntes munkát. Reggel a tanításon veszünk részt, mely javarészt holland és papiamentou nyelven zajlik. A tanítás vége után az iskola egy közösségi terében,”napköziben”, az ebéd osztásában , majd játék után a házi feladat elkészítésében segítünk a gyerekeknek.
Heti egyszer papiamentu nyelvórán veszünk részt, ahol az alap szavakat, mondatokat vesszük át, hogy jobban tudjunk boldogulni az iskolában és a mindennapokban, illetve pár héten keresztül egy állatmenhelyen is segédkeztünk. Szabadidőnkben és hétvégéken megpróbálunk a sziget legtöbb pontjára eljutni, és a lehetőségekhez mérten minél több dolgot kipróbálni és átélni. Így többek között úsztunk teknősökkel, 12 méter magas szikláról ungrottunk a tengerbe, a sziget legrégebbi éttermében próbáltuk ki az egyik helyi ételkülönlegességet, a leguánt. Ittunk kókusztejet helyi kókuszból, láttunk kolibrit, kirándultunk a Christoffel nemzeti parkban, ahol elértük a sziget legmagasabb pontját, majd egy barlangból néztük közösen a naplementét. A sziget egyik legnagyobb és legjobban várt ünnepségének, a karneválnak is részesei lehettünk. A több napig tartó parádén különböző nemzetek csoportjai vonultak fel a főváros utcáin táncolva, zenélve, ünnepelve. Itt nem csak a felvonuló közösségek viseltek csillogó és színes kosztümöket, hanem sokszor a „közönség” is, így igazi karneváli hangulat járta át az egész szigetet. A három hónap alatt lehetőségünk volt „szabadságra” menni, amit kihasználva elutaztunk Kolumbiába. Ott túráztunk a Cocora-völgyben, megnéztük Bogota és Medellin legfőbb látványosságait, múzeumait, illetve ellátogattunk egy kakaó- és egy kávéföldre is Salento térségében. Mindeközben megpróbáltuk végigkóstolni a lehető legtöbb helyi ételkülönlegességet és az igazi kolumbiai kávét. Visszatérve Curacaora, még két hétig élvezhetjük a napsütést, a tájat és a helyiek szeretetét.
Nehéz lesz a búcsú, hiszen a többi önkéntessel rengeteg közös élményt szereztünk, és a karibi térség varázsát sem lesz könnyű magunk mögött hagyni”
A bejegyzést írta: Tolnai Blanka
