Íme az utolsó élménybeszámoló a Melting games ifjúsági cserénkről, melyben Bencze Réka élményeit olvashatjátok.
„Liptód. Tán még nem hallottad te sem ezt a nevet, viszont ez a csodálatos kis település és az ott megrendezett „Melting games” ifjúsági csere tömérdek gyönyörű emlékkel gazdagított meg minket, résztvevőket. Október 10-17. között Liptódon, számos európai országból érkezett fiatalok – többek között Olaszországból, Portugáliából, Horvátországból, Szlovéniából, Csehországból, Észtországból, Litvániából, Észtországból, Szlovéniából valamint Lettországból és természetesen Magyarországból- vettek részt az Erasmus + ificseréjén.
Liptód egy kis zsáktelepülés körülbelül 220 lakossal, viszont a gyönyörű elhelyezkedése és az ott élők melegszívű fogattatása nagyon különleges helyszínné tette számunkra. Nekem ez az alkalom volt az első ifjúsági cserém, és mindenképpen jelentkezem máskor is egy következő lehetőségre. Ahogy az előbb említettem, nem vagyok valami tapasztalt vén róka ha az Erasmus programlehetőségekről van szó, de annyit elmondhatok, hogy érdemes ilyen programokon részt venni!Hogy miért is? Először is, had említsem meg, hogy új és nagyszerű emberekkel ismerkedhetsz meg, megismerheted a kultúrájukat, tanulhatsz tőlük egy-két szót vagy akár megkóstolhatod az ételeiket is. Mindig is úgy gondoltam, sokkal meghatározóbb ha egy adott ország kultúrájáról, nyelvéről vagy akár mindennapi szokásairól az abban élő személy meséli el.
Vannak emberek akiket az új és ismeretlen helyzetek félelemmel, aggodalommal töltenek el, de ez persze normális. Én is hasonló cipőben jártam amikor az első napomat töltöttem a liptódi programon. Féltem, hogy vajon milyenek lesznek a tevékenységek, hogyan fogom megállni a helyemet, hogyan fogok tudni kommunikálni a többi résztvevővel. Az izgulásom szép folyamatosan kezdte elveszíteni rosszindulatú lángját, és a hét végére már azon kaptam magam, hogy igazából nem is akarok hazamenni.
Az első nap az ismerkedésre buzdító, hangulatot oldó játékos feladatokkal találtuk szembe magunkat. Felvetettük az elvárásainkat, félelmeinket és hogy mikről szeretnénk majd tanulni. Még az első nap kihúztunk egy nevet a sapkából, aki a hét folyamán a titkos barátunkká vált, akinek kedveskedhettünk különféle módokon: akár írhattunk neki üzeneteket, adhattunk neki kis apróságokat vagy akár jószívűen segíthettünk neki. Mindenki próbált gondosan odafigyelni, nehogy idő előtt kiderüljön kit húzott.
A napok elteltével egyre többet beszéltünk a komfortzónánk kitárásáról,bizalomról, a minket érintő nehézségekről, boldogságról és különféle érzelmekről, tapasztalatokról. Továbbá társalogtunkaz Erasmus + nyújtotta változatos lehetőségekről és a Youthpass-ról is, valamint minden délután a saját kis csoportunkkal átvizsgáltuk, hogyan telt a napunk, mi újat tanultunk aznap.
A hét lezárása felé haladva kezdtünk a pécsváradi Leányvásárra koncentrálni, játékokat találtunk ki, valamint egyen-pólókat is készítettünk, később a fesztiválon kipróbáltuk magunkat önkéntes tevékenységekben. Maga az egész hét színpadján az volt főszerepben, hogy megízleljük milyen csoportokban dolgozni különböző emberekkel és, hogy hagyjuk hogy előtörjön belőlünk a kisgyerekes énünk.
A napokat lezárva, minden este két ország tündöklött, mindenki büszkén prezentálta hogy milyen gyönyörű helyről is érkezett. Egymástól megtanultunk tradicionális táncokat, többféle kvízben mértük össze a tudásunkat az azesti bemutatkozó országokkal kapcsolatban.
A projekt során nem csak másokról tudtam meg egy csomó érdekes dolgot, nem csak a játékokról „tanultam” egy s mást, hanem jobban megismertem önmagamat, feltérképeztem a határaimat, ráleltem a pozitív tulajdonságaimra és körvonalazódott bennem, hogy mire vagyok képes. Összességében, nagyon nehéz szavakkal kifejezni, hogy ez az ifjúsági csere mit adott nekem emberileg és lelkileg. Többek között megtanultam, hogy a kezdetek mindig nehezek, de ha az első lépést sikeresen megtesszük, egy nagyszerű lehetősséggé tudjuk formálni és életre szóló emlékeket gyűjteni. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek, a játékok/programok változatosságáért és minőségéért, valamint azért hogy ennyi bámulatos és sokszínű embert ismerhettem meg a „Melting games” keretein belül. Rendkívül örülök, hogy tudtam felhőtlenül érezni magam, mint egy kisgyerek, sikerült kilépnem a megszokott komfortzónámból, és ezek mellett, hogy sok új élménnyel valamint kifinomultabb személyiségjegyekkel gazdagodtam.”
A cikket írta: Bencze Réka
