Sziasztok, a nevem Attila. 17 éves vagyok és Horvátországból származom. Ez a projekt volt az ötödik Erasmus+ ifjúsági cserém, és második alkalommal voltam Liptódon. Október 10. és 17. között 9 különböző országból gyűltek össze fiatalok a „Melting games” elnevezésű ifjúsági csereprogramra.
A résztvevők Portugáliából, Olaszországból, Szlovéniából, Csehországból, Észtországból, Lettországból, Litvániából, Magyarországról és Horvátországból érkeztek. A projektet Liptódon tartottuk. Ez egy kicsi és békés falu Baranya megyében, kevesebb mint 200 lakossal. Tökéletes hely a kikapcsolódásra és a magyar konyha élvezetére.
Az ifjúsági csereprogram fő témája az volt, hogy tanulási teret biztosítson a fiataloknak önmagukról, az interkulturális és nem formális tanulásról. A csere hetében sok mindent megtudtunk magunkról és a többiekről. A tevékenységek felkeltették a figyelmet a kulturális sokszínűségre, a komfortzónából való kilépésről és bizalmat épített a résztvevők között. Az ifjúsági csereprogram során lehetőségünk nyílt arra, hogy a leghíresebb Pécsváradi hagyományőrző fesztiválon, a Leányvásáron kerüljön bemutatásra a heten létrehozott játékok.
Mi, a horvát csapat kicsit korábban érkeztünk. Liptódot előbb és nyugodtabban tudtuk felfedezni, mint a többiek. És persze amíg egyedül voltunk, sikerült együttesen tovább kötődnünk.
Az első nap a találkozásról, a munkafolyamat beindításához szükséges jégtörő tevékenységekről szólt. A tevékenységek között szerepelt névjátékok meg önmagunkról való beszélgetés. És természetesen, szóba került az Erasmus+ program és a Youthpass. A délutáni tevékenységekhez szabályokat alkottunk, amelyeket be kellet tartanunk. Ezek után beszélgettünk, írtunk az elvárásainkról, félelmeinkről, amelyek a hét folyamán megtörténhetnek. Utolsó tevékenységünk során pedig megkaptuk titkos barátunkat, akivel egész héten kedvesnek kellett lennünk, de ugy hogy az ne tudja meg! Vacsora után, este, és a szünetekben is minden csapatnak lehetősége volt bemutatni országát valamilyen módon. Az interkulturális estéken elsősorban országuk és kultúrájuk bemutatására helyezték a hangsúlyt a csapatok, a szünetekben tipikus édességeket mutattak be.
Másnap a játékokról kezdtünk beszélgetni. Egy tevékenységben gyurmával, zsírkrétával és markerekkel kellett kreatív módon bemutatni gyermekkori emlékeinket a játékokról amit játszottunk. Utána beltéri és szabadtéri tevékenységeken keresztül fedeztük fel és beszélgettünk komfortzónánk határairól.
Csütörtökön és pénteken megkezdődött a fesztivál előkészületei. Három csapatra osztottuk egymást, a játékkészítő csapatra, a dekorációs csapatra és a média csapatra. A játékkészítő csapat és a média csapat meglehetősen gyorsan dolgozott, így segítettek a dekorációs csapatnak. A dekorációs csapat remek munkát végzett a pólók logójának elkészítésében és festésében. A pólók csodálatosak lettek!
Szombat reggel korán keltünk és busszal Pécsváradra mentünk. Megérkezésünkkor meglátogattuk a Kaptárt, a pécsváradi ifjúsági központot, majd a belváros felé vettük az irányt, ahol megkezdődött az előkészületek. Az előkészületek végeztével egy csoport maradt bemutatni a játékokat, míg mi a Leányvásárt és Pécsváradot felfedeztük a többiekkel.
Leányvásár az ételektől, italoktól és házi termékektől a kulturális műsorokig sok mindent kínált. Ettünk egy jó lángost tejföllel, fokhagymával és sajttal és desszertnek kürtöskalácsot vettünk. A város nagyon szép volt és tele volt élettel. Meglátogattuk a Pécsváradi Várt és a benne található múzeumot. Város látogatás után, a horvát csapat akcióba lendült. Eljött a játékok bemutatásának ideje. Sikeresen bemutatottuk a gyerekeknek ajátékokat. És amíg a szülők vártak, beszélgettünk velük az Erasmus+ programról. Kissé kihívást jelentett számomra és a többiek számára a játékok bemutatása. Gyakoroltam a többnyelvűségemet, mert 3 nyelven kellett kommunikálnom a többiekkel, és nem volt könnyű váltani közöttük. Azon a napon sokat tanultam az önkéntességről.
A projekt utolsó napján csoportos értékelést tartottunk, ahol a projekt során szerzett tapasztalatainkról beszélgettünk. Ezután megvizsgáltuk félelmeinket és elvárásainkat, amelyeket a projekt elején írtunk. Szerencsére a várakozások beteljesültek, a félelmek pedig nem. Délután Pécsre utaztunk. Ott felfedeztük a várost és híres műemlékeit. Liptódon várt a projekt utolsó tevékenysége. Egy játék során felfedtük titkos barátainkat. Néhányan meglepődtek; néhányan azonban már tudták, ki a titkos barátjuk.
Ez az ifjúsági csere tökéletes módja volt a pozitív munkavégzési szokások kialakításának, pozitívan birtam építeni a karakteremet, és felkészített az önkéntes munkára és az esetleges csapatvezetésre. Csoportom többsége számára ez volt az első alkalom Erasmus+ csereprogramban. Ez pozitívan érintette őket, és remélhetőleg továbbra is több projektben fognak részt venni.
A cikket írta: Attila Kovač
