A Színház az egész világ! című szolidaritáci projektünk keretében egy Szociopoly 2.0 című eladáson vettek részt a fiatalok a Tandem színház előadásában. A programról Martonyi Eliza írt egy élménybeszámolót.
„Egy újszerű színházi élményben lehetett részünk, ahol interaktív előadás keretein belüla mélyszegénységben élő családok életébe nyerhettünk bepillantást. Illetve a színészek vezetésével mi alkottunk családokat,akiknek életét egy hónapig élhetük, hozhattunk döntéseket. Saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, hogy egy hónapra mennyi jövedelmük van, mire kell költeniük, hogyan hozhatunk döntéseket, ha valamire nem telik, milyen megoldásokat találhatunk. Nap mint nap dönteni kellett, mert az anyagi lehetőség elégtelen volt.
A színészek a szemünk láttára lényegültek át boltosból polgármesterré például, a játék dinamikájához igazodva. Bár a döntéseket „mi”, a család hoztuk, a végén a havi elszámolás során érdekes volt szembesülni a döntésünk következményeivel, beleélni magunkat abba, hogy már nincs kiút.
Sokszor láthatunk elborzasztó, mégis igaz statisztikákat a nehéz helyzetben élők túlélési esélyeiről, a helyzetükből való kitörés lehetséges módjairól.Átélhettük, hogy milyen könnyen ver át bennünket, a látszólag segítőkész, laza és jópofa Jenő, az uzsorás.Ennek oka az iskolázatlanság, sok esetben az alárendelt helyzet.
Döbbenetes volt átélni azt a döntéshelyzetet, hogy vagy a közüzemi számlát fizetem be, vagy ennivalót veszek a gyereknek.
Bár az előadás helyenként tudott vicces lenni,mégis szörnyű volt megélni, hogy sok ember ilyen körülmények között él. Legtöbbször az alap élelmiszereket se tudtuk megvenni, jellemző hogy biztosítás kötésére egy család tudott pénzt áldozni. Mindennapi menedzselési megoldás a kölcsön, az uzsora, át sem látja, hogy duplázódik az összeg, és nincs lehetőség kitörni ebből a kilátástalan helyzetből. Megéltük a fekete munka bizonytalanságát.
Összegezve nagyon tetszett az előadás/társasjáték, ahol mi is szereplőkké váltunk. Szkeptikus voltam, de tudtunk családként funkcionálni, dönteni, viselni döntésünk következményeit. Jó hogy ez csak játék volt. Tanulságos, elkeserítő, és szórakoztató is.”
A cikket írta: Martonyi Eliza
