A FIRE és a PIFÖ által szervezett, Dombay-tavi Ifjúsági táborban megtartott nyári tábor témáját tekintve, az előző két évtől eltérően idén először valami újdonsággal szolgált. Míg 2022-ben és ’23-ban a médiával foglalkoztunk, most a társasjátékoknak, és a programalkotásnak szenteltük az együtt töltött hetet.
(A gondolataimban most felcsendül a Kinizsi induló, amit a hét során ha 100-szor nem hallottam, akkor egyszer se, ugyanis ezt választottuk gyülekezésre hívó zenének…)
24-én, hétfőn ebéddel kezdődött a tábor, délután pedig ismerkedős-csapatépítős játékokat játszottunk, majd megbeszéltük az öt napra vonatkozó szabályokat, megbeszéltük, hogy kinek mik az elvárásai, ki mitől tart egy kicsit. (1. és legfontosabb szabály: DON’T DIE!, azaz NE HALJ MEG! (ezt mindannyian sikeresen betartottuk… tudtommal…))
Kedden 3 csapatra oszolva a Find Your Path! nevű társasjátékot próbáltuk ki, ami bár sok időt vett igénybe, de jó szórakozásnak bizonyult. Sok mindenben eltér ez a játék az eddig általunk ismertektől, valószínűleg ez miatt értettük meg nehezebben, viszont ez által új, kreatív dolgokat tanulhattunk, szóval abszolút pozitívan értékelem a Find Your Path-t.
A délután folyamán pedig visszarepültünk a gyerekkorunk kellős közepébe, ugyanis az volt a feladatunk, hogy gyurmából formázzuk meg a kedvenc kiskori játékunkat, vagy azt, amelyikre csak vágyakoztunk. Volt ott legó, kisautó, plüssállat, focilabda, kártya, és hóember is, azonban a Miki alakú baba aratta a legnagyobb sikert.
Csütörtökön (ismét csapatosan) megkezdtük a második témát: a programszervezést. Meg voltak adva segítségnek kérdések, amelyek alapján fel kellett építeni a terveket, amit végül egy nagy papírra felvázolva mutattunk be a zsűrinek.
Ebéd után végre kezdetét vette az, amire mindenki már az első naptól kezdve úgy vágyott: az aljas, irgalmatlan, kegyelmet nem ismerő Vízibombacsata. Jóllehet az előkészületek tovább tartottak, mint maga a küzdelem, mégis a hét egyik legkiemelkedőbb pontjáról volt szó. A végén többen úgy néztünk ki, mintha megmártóztunk volna a Dombayban…
A héten esti programként fontos szerepet játszottak a közösségi térben levetített EB meccsek, amiket a fiúk mindig nagy lelkesedéssel fogadtak.
Az öt nap folyamán kétszer látogattak meg minket a külföldről Pécsváradra érkezett önkéntesek, akik angol nyelven foglalkoztattak minket különböző feladatokkal, sajnos dél körül a tűző napon. Ezen kívül viccesek voltak a játékok, amikkel készültek.
A Bárka büfében történő étkezéseink, és a határtalan „ügyességünk” jóvoltából a tóban élő állatok biztosan nem éheztek. (Esküszöm, hogy a pizzám negyede véletlenül esett be!!!)
A szabadidőnkben napközben sokat társasoztunk. Voltak pörgős UNO partik, röhögős Imagine körök, és hogy ismét az elvetemült és embertelen oldalunkat mutathassuk meg egymásnak, a Robbanó cicák is gyakran előkerültek… Amikor pedig mozogni óhajtottunk, röpiztünk, kosaraztunk, kéziztünk, fociztunk, kidobóztunk… mindezt a röplabda keretein belül…
A pénteket takarítással töltöttük. És pakolással. És takarítással. Meg egy kis… …pakolással. És a változatosság kedvéért egy kis takarítással. (Volt mit takarítani és pakolni utánunk. ) Na meg persze búcsúzkodtunk is.
Sok jó emléket, és nagy rakás tapasztalatot szereztem ezen a héten. Remekül éreztem magam, és remélem ezzel minden résztvevő így van!
Zárásként pár szó: Megy a gőzös, vízibomba, zöld szörp, kenőmájas…
A bejegyzést írta: Lauer Júlia
