Január 20-án indultunk Ábel Tiborral Bulgária második legnagyobb városába, az egyben Európa legidősebbjeként számon tartott Plovdivba. Egy Erasmus+ tréningen vettünk részt, amelynek témája az elvonulás volt (Reset: Beyond the System). Már előre jelezték, hogy négy napig teljes digitális detox lesz, vagyis minden elektronikai eszközünket, például telefont, tabletet és laptopot le kell adnunk. Őszintén szólva ettől egy kicsit tartottam. Négy nap nem tűnik soknak, de a telefon annyira a mindennapjaink része, hogy nehéz elképzelni nélküle. Az érkezésünk estéjén rögtön le is kellett adni mindent, cserébe kaptunk két kakukkos órát ébresztőnek.
A szokásos, előre megírt hetirendet sem kaptuk meg, mindig csak előző nap mondták el, hogy másnap mikor találkozunk. Eleinte furcsa volt ez a bizonytalanság, de idővel így is kialakult egyfajta rutin. Nem egy megszokott projekt volt, és pont ez volt a szervezők célja is: kizökkenteni minket a megszokott rendszerből. A középpontban az önismeret és az önfejlesztés állt. Olyan módszereket és technikákat mutattak, amelyeket később az ifjúsági munkánk során, illetve a saját életünkben is tudunk használni. Ugyanakkor őszintén azt érzem, hogy nem biztos, hogy még egyszer elmennék ehhez a szervezethez projektre. Kedvesek voltak és felkészültek, de volt egy saját stílusuk, ami nekem nem mindig tetszett. Próbáltam minden feladathoz és workshophoz nyitottan hozzáállni, de nem mindent tudtam olyan mélyen átélni, mint szerettem volna. Voltak viszont kifejezetten jó ötleteik is. A hét elején 4-5 fős csoportokba szerveződtünk, úgynevezett S.O.L.E. (Self Organized Learning Environment) csapatokba. Ezeknek az volt a lényege, hogy a hét során tudatosabban támogassuk egymást. Egyéni gondolkodás után mindig ezekben a kis csoportokban osztottuk meg a gondolatainkat, ami sokszor nagyon jó beszélgetéseket hozott. Az utolsó előtti napon pedig mindenki választott magának egy buddie-t, akivel a projekt után is tartjuk a kapcsolatot, és időnként rákérdezünk a másiknál, hogyan halad a projekt alatt kitűzött céljaival és terveivel. Az elején úgy tűnt, hogy nagyon sok a szabadidőnk. Utólag rájöttem, hogy ez nagyrészt a telefon hiánya miatt volt, hiszen nem pörgettük folyamatosan az Instagramot és a többi felületet. Egyik nap, amikor különösen sok szabadidőnk volt, az egyik S.O.L.E. csapat kirándulást szervezett egy közeli hegyre. Nekem ez volt a kedvenc programom. Útközben belebotlottunk egy helyi tánccsoportba, akik egy parkban bolgár táncházat tartottak. Hihetetlenül befogadóak és kedvesek voltak. A táncaik nem voltak egyszerűek, de nagyon élveztem. A résztvevők is nagyon sokszínűek voltak, sokféle országból érkeztek, mégis hamar kialakult egy jó hangulatú, barátságos közeg.
Összességében élveztem ezt a hetet, még akkor is, ha a végére már kissé hosszúnak éreztem. Január 29-én végül hazautaztunk. A hazaút talán még hosszabbnak tűnt, mint maga a projekt. Mégis jó érzéssel tértem haza: kicsit lelassulva, néhány új felismeréssel és azzal a tapasztalattal, hogy néha valóban érdemes kilépni a megszokott rendszerből, és megengedni magunknak egy valódi „resetet”.
Tóka Gréta
