Augusztus 8. és 23. között fantasztikus kalandban részesülhetett 4 fiatal, jómagam és 3 barátnőm, Gász Anna, Kárpáti Kinga és Tóka Gréta. Ezalatt a két hét alatt bejárhattuk Olaszországot, illetve felfedezhettük Franciaország egy kis részét és Monaco-t.
Grétának nem ez volt az első ilyen programja, ugyanis ő már tavaly részt vehetett a projekten, a DiscoverEU-nak köszönhetően. Idén viszont “csapatvezetőként” volt jelen és segített minket, újoncokat. De mi is az a DiscoverEU? A DiscoverEU az Erasmus+ program egyik pályázattípusa, amely alkalmat kínál arra, hogy felfedezd Európa ezer arcát, kulturális örökségét és történelmét, és Unió-szerte új ismeretségeket, barátságokat köss. A kiválasztott pályázók utazási igazolványt kapnak, mellyel – elsősorban vasúton – utazást tehetnek Európában.
Amikor kiderült, hogy mi is megnyertük a pályázatot, be kell valljam, kicsit szkeptikus voltam, ugyanis két hét azért hosszú idő “összezárva” még barátokkal is. Azonban, amint elindultunk, minden kétségem elszállt.
A kalandunkat egy közel 20 órás vonatúttal kezdtük meg, amivel robogtunk is Milánóba. Azonban már maga a vonatút is élménnyel teli volt, ugyanis egy Nightjet-tel, azaz egy alvós vonattal utaztunk. Az igazán szűkös fülkékben hatan fértek el. Kicsit csalódottan konstatáltuk, hogy a mi fülkénket feltöltötték és még 2 emberrel kellett együtt töltenünk az éjszakát, bár ez nem szegte kedvünket, ugyanis a 2 jófej és nyitott sráccal egész jókat beszélgettünk.
A hosszú és kissé fárasztó vonatút után megérkeztünk Milánóba, ahol rögtön felvettük a turista üzemmódot. Első utunk a világhírű milánói dómhoz vezetett, amelynek lenyűgöző gótikus homlokzata és égbe törő tornyai igazán maradandó élményt nyújtottak. Hosszan időztünk a téren, gyönyörködtünk a csodálatos épületek részleteiben, majd – nem hagyhattuk ki a helyi babonát – mi is háromszor körbe forogtunk a mozaikpadlón látható bika tökén, hátha valóban az szerencsét hoz az életünkbe.
Ezután még volt egy kis időnk körbejárni a várost. Nem tagadom, pár drogériát is meglátogattunk, azonban felfedeztük még a Béke kaput, majd a Sforza-kastélyt is. A nap végére jólesően elfáradva, de élményekkel telve indultunk tovább a festői Como-tó irányába.
Másnap már a tó környékén kirándultunk. Elsőként a híres világítótoronyhoz küszködtük fel magunkat, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárult elénk. A kristálytiszta vizű tó, a környező hegyek és a zöldellő dombok látványa szinte álomszerű volt. A következő napon újabb kaland várt ránk: komppal fedeztük fel a tó legszebb településeit. Először Bellagio-ban kötöttünk ki, amely híres elegáns villáiról, virágos sétányairól és romantikus kis utcácskáiról. Innen Varenna felé vettük az irányt, egy bájos kis falu felé, amely nyugodt hangulatával elvarázsolt bennünket. Végül Maggiore is sorra került, ahol újabb sétával zártuk a napot.
Majd ismét egy hosszabb, de kényelmesebb vonatút után érkeztünk meg a francia Riviéra egyik ékkövébe, Nizza-ba. A megérkezés öröme mellé azonban egy kis kihívás is társult: a szállásunk megtalálása nem ment éppen zökkenőmentesen, ugyanis a kulcsunk teljesen máshol volt, mint maga a szállásunk. Amint lepakoltuk a csomagjainkat, a fáradtság szinte azonnal szertefoszlott, helyét pedig gyorsan izgatottság és kíváncsiság vette át. Rögtön fel is mértük a terepet a Földközi-tenger partján. Nizza utcái élettel teliek, a hangulata vibráló, sétáink során pedig bejártuk a belváros nyüzsgő utcáit. A második napunkon egészen különleges kaland várt ránk. Úti célunk a fényűzésről és eleganciáról ismert Monaco volt. A kikötőben elképesztő méretű és formájú jachtok sorakoztak, minden egyes hajó maga volt a mozgó luxus. Lassan bejártuk az egész partszakaszt, miközben igyekeztünk magunkba szívni a különleges atmoszférát. Nem hagyhattuk ki a hercegi palotához vezető túrát sem – ugyan a temérdek lépcső próbára tette a lábainkat -, de a fentről nyíló kilátás mindenért kárpótolt. Sétánk során elhaladtunk a híres Forma-1-es pálya legendás kanyarjai mellett, illetve egy egészen más hangulatú helyre is bukkantunk: a Japán kert csendje és harmóniája tökéletes ellensúlyt képzett Monaco pezsgő életéhez.
Genovában kissé mást kaptunk, mint amire számítottunk. Sokkal nyugodtabban fedezhettük fel a várost, tömeg nélkül, ráérősen. Bejártuk a kikötő környékét, sétáltunk az utcákon és tereken, ahol a látványosságok szinte belesimultak a környezetükbe. Genovában töltött napjaink alatt eredetileg Portofinot terveztük, végül Boccadasse partjánál kötöttünk ki, ami egyáltalán nem bizonyult rossz választásnak. A sós tengeri levegő, a nyugodt hangulat és a színes házak látványa igazán emlékezetessé tette a napot.
Következő utazásunk fő célja a Cinque Terre volt, így szállásunkat a közeli, nyugodt hangulatú La Speziában foglaltuk. A város tengerparti sétányaival és hangulatos éttermeivel remek kiindulópontnak bizonyult. Az 5 festői települést vonattal jártuk be, de szerettük volna a tájat is testközelből megélni, így túrára indultunk fel a hegyoldalakra is. Megszámlálhatatlan lépcsőt és dombot másztunk meg, de a kilátás minden erőfeszítést megért – a tenger, a sziklák és a színes házak látványa egyszerűen lenyűgöző volt. Itt nem a klasszikus nevezetességek adják az élményt, hanem maga a táj, ami minden pillanatban képes újat mutatni.
Olaszországi utunk utolsó állomása Róma volt. Nem véletlenül mondják, hogy „minden út Rómába vezet”. Már az első napon bejártuk a város jelentős részét, és estére teljesen elmerültünk a római éjszakai élet hangulatában. A kivilágított Colosseum és a Castel Sant’Angelo látványa igazán lenyűgöző volt, de előtte még egy tiramisu-specialista helyre is ellátogattunk, amire a közösségi médiában találtunk – és nem csalódtunk, valóban isteni volt a desszert. Az estét az utcákon töltöttük, ahol szinte mindig, mindenhol történt valami. Egy utcazenész különösen emlékezetes hangulatot teremtett: zenéjéből spontán kis koncert kerekedett, ahol együtt énekelt és táncolt a közönség. Felejthetetlen élmény volt. A második nap már inkább klasszikus turistaprogramokkal volt teli. Alaposan körbejártuk a Colosseumot és a Forum Romanum-ot, majd este a Trevi-kúthoz sétáltunk el. Szerencsére aznap már nem esett az eső, így jobban szemügyre tudtuk venni a szökőkutat. Utolsó napunkat a Vatikánban zártuk. A Szent Péter-bazilika részletgazdagsága, művészi kidolgozottsága egyszerűen lenyűgöző – ez tényleg egy olyan hely, amit legalább egyszer az életben látni kell.
Számomra ez az olaszországi utazás több volt egyszerű nyaralásnál. Olyan élményekkel gazdagodtam, amiket egy életen át viszek magammal, és remélem idős koromban is boldogan visszagondolva mesélhetem másoknak legszebb élményeimet. Szívből ajánlom minden fiatalnak, aki az álmait valódi élménnyé formálná és szívesen körbe utazná Európát a barátaival.
Váradi Panna
